Hogyan szeressünk valakit, aki meg­bántott minket?

Hogyan tanulhatjuk meg szeretni azokat az embereket, akik megbántanak minket?

Ezen a világon nem mindenki kedves. De vajon elérsz azzal bármit is, ha valakiről úgy érzed, hogy nagyon rossz? Ha valaki valami ártalmas dolgot tett neked, az azonnali reakciód, hogy gyűlölöd őt. De ha gyűlölöd, azzal magadból veszítesz el valami nagyon édeset. Miért vesztenél el valami nagyon értékeset, ami a sajátod, csak azért, mert valakit a gyűlöleteddel akarsz megjavítani?

Tételezzük fel, hogy valaki valami undok dolgot tett veled. Mi történik, ha megbünteted és megütöd? Furdalni fog a lelkiismereted. Azt mondod: "Mit tettem? Ő rosszat tett, az igaz, de én most még rosszabbat tettem. Miben vagyok hát különb nála?"

Ebben a világban nagyon bölcsnek kell lennünk. Mondhatod, hogy ő nagyon rossz, és tenned kell valamit. De a gyűlölet nem a megfelelő hozzáállás. A leghatékonyabb fegyver a szeretet. Talán azt gondolod, hogy a szeretet nem elég erős fegyver, míg a gyűlölet olyan, mint egy éles kés. Nem. A szeretet hatalma végtelenül erősebb, mint a gyűlöleté, mert ha szeretsz valakit, isteni tulajdonságainak felszínre kell kerülniük.

Ez a szeretet fejleszthető?

Igen. Korán reggel, mikor felkelsz mondd csak ezt: "Ó Istenem, a teremtésedben csak jó tulajdonságokat akarok látni másokban! Ha rossz tulajdonságok vannak körülöttem, vagy ha bosszantanak az emberek, kérlek, add meg nekem a szükséges türelmet, hogy teljesen békés maradjak, hogy a Te szereteted lángoljon bennem. Hogy szeressem őket. És segíts, hogy legyőzzem a rosszat jóval. Amen"

A "Váci Egyházmegye" facebook-oldaláról

"Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben.
Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: Enyém a bosszú, én majd megfizetek — mondja az Úr. Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére.
Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval."  (A rómaiaknak írt levél 12, 17-21)

XVI. Benedek a II. János Pállal való barátságáról

2005. október 16-án XVI. Benedek pápa a lengyel televízióban beszélt II. János Pállal való barátságáról, amely az 1978-as konklávén született meg. Az interjút Andrea Majewski lengyel jezsuita készítette.

A riporter kérdésére XVI. Benedek kifejtette, melyek II. János Pál pápaságának legjelentősebb elemei. Két szempontból vizsgálta a kérdést: a világ és az egyház szempontjából.
A világban a pápa beszédei, személyisége, jelenléte, meggyőző ereje újfajta érzékenységet teremtett az erkölcsi értékek és a vallás szerepének fontossága iránt. Hihetetlen mértékben megnövekedett Róma püspökének jelentősége. A különbözőségek és annak ellenére, hogy nem ismerik el Péter utódjául, mégis minden keresztény elismerte, hogy ő a kereszténység szóvivője a világban. Senki más nem tud úgy beszélni a kereszténység nevében, és nem tud oly erőteljesen hangot adni a keresztény világ aktuális megnyilvánulásainak. A nem keresztények és más vallások számára is ő lett az emberiség nagy értékeinek szóvivője. Képes volt megteremteni a párbeszéd légkörét a különféle nagy vallások között, és felébreszteni a világ iránti közös felelősség érzését. Megértették, hogy az erőszak és a vallás összeegyeztethetetlen dolgok, és együtt kell keresnünk a béke útját, az emberiség iránti közös felelősség nevében.

II. János Pál pápa egyházon belüli tevékenységéből XVI. Benedek elsősorban azt emelte ki, hogy képes volt felkelteni az ifjúságban a Krisztus iránti lelkesedést. Valódi újdonság volt ez, csakis egy ilyen különleges karizmával megáldott ember volt képes lelkesedést kelteni a fiatalokban Krisztus, az egyház és a komoly értékek iránt. Az egyházban újfajta szeretetet ébresztett fel az Eucharisztia iránt, új értelmet adott az isteni irgalmasság hatalmas voltának. Elmélyítette Szűz Mária tiszteletét, és ezzel bensőségesebbé, ugyanakkor hatékonyabbá tette az emberek hitét. Kiemelte, hogy nem feledkezhetünk meg arról sem, milyen nagy szerepe volt az 1989-es változásokban.

Magyar Kurír

Carmen

Néhány hete sok keserűségem van a blogjaim miatt (egy másikat is nyitottam nemrégiben, de gyalázatos állapotban van, azért nem "dicsekedtem" még vele); a formázás (látvány) messze nem olyan, amilyet szeretnék. Tapasztalatom szerint a sablonok nagyon kötöttek, igen kevés változtatás lehetséges. Egyébként is többféle nyelven vannak kódolva, ezek közül legtöbbhöz egyáltalán nem értek.
Az internet-hozzáférésem sem kifogástalan, sokszor használhatatlan, mert rendkívül lassú.
S ami legalább ennyire szokta a hangulatomat befolyásolni, ha a rádiókban sem találok kedvemre való műsorokat. Pedig a múlt héten nagy öröm ért: újból hallgatható Budapesten a Magyar Katolikus Rádió! A napokban azonban az összes adón hiába próbálok újból és újból kedvemre való műsort találni.

— Legalább jó zenét hallgathatnék! — gondoltam, s ekkor eszembe jutott a talán legkedvesebb zenedarabom. Varázslatos hatással van rám, rendkívüli módon szeretem.

Nos, ennek a muzsikának a hallgatását nagyon ritkán engedem meg magamnak!
Hihetetlenül lenyűgöz, megindít és felkavar; oly erősen befolyásol, hogy nyugtalan és lehangolt leszek tőle; emiatt szándékosan kerülöm, nehogy zaklatott lelkiállapotba jussak. Ma délután végül mégiscsak rászántam magam a meghallgatására (hosszas töprengés után).

Nem próbálom szavakba foglalni ezt a zenét! Aki ismeri (és szereti) Bizet Carmenjét, annak segít elképzelni azt, amit ez a muzsika kifejez: a lángoló, sőt, vad szenvedélyt, a hihetetlen, rajongó odaadást, a mélységesen mély, kifinomult lecsendesedést, valamint a megdöbbentő és megrázó elmúlást!

Néhány napja (április 19-én) Budapesten járt a zeneszerző, Rogyion Scsesdrin, kinek jelenlétében a MÁV Szimfónikuszenekar (melynek állandó repertoárszáma ez a mű) előadta a Carmen-szvitet. Bő fél évvel ezelőtt szereztem erről a hangversenyről tudomást, s persze, feltétlenül jelen akartam lenni! Hosszas vívódás után letettem a tervemről — de most, hogy — több évi szünet után — újból meghallgattam ezt a káprázatos muzsikát, már sajnálom!

CD-lemezem egy koncert felvételét őrzi: a Moszkvai Nagyszínház Zenekarának 1967-es előadását (vezényelt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij).

PÁLFERI

 

Sokmindent halogattam az utóbbi években — az egyik mulasztásom FERI ATYA volt.
Nagyra tartom őt: igen kedvelem s komoly hasznát veszem a témáinak, értékes gondolatainak; tetszik a modora, a stílusa is.
A Mária Rádióban számtalan előadását hallgattam-hallgatom, évek óta; meglátogatni is készülök a plébániáján, ugyancsak évek óta. Jártam már abban a kedves kis templomban (az atya nem volt ott), de akkor még nem tudtam, hogy az ottani plébános nem egyszerűen Pál Ferenc atya, hanem "a Pálferi".

Múlt hétvégén tartották a Könyvfesztivált a Millenárison, ahova én is elmentem.
A Teátrum műsorát nézegetve kitörő örömmel fedeztem fel, hogy kedd esténként mentálhigiénés előadások vannak s az előadó: Pál Feri atya!

/Megjegyzésben írja meg, aki tudja: hogyan kell mozgó személyt fényképezni?)

Elszégyelltem magam s végre elmentem élőben megismerni-meghallgatni őt.

Semmi meglepetés nem ért — teljesen olyan volt minden (az atya külsejét nem számítva, mert arról semmit sem tudtam), mint amit vártam a többéves rádiós tapasztalaim alapján. Sőt, még annál is kedvezőbb volt a benyomásom: egy óriási, zsúfolásig telt teremben 850 érdeklődő rendezetten, nyugodt várakozásban. A környezet puritán — a sötét drapériákkal keretezett, nagy színpadon egy kis dohányzóasztal, egyetlen fémvázas székkel. (A színpadon a kevésnél is kevesebb időt töltött az atya.)
Feri atya vékony, magas termetű, sötét hajú férfi, mélyen ülő, sötét szemekkel. (Amikor nevet,a szemei akkor is komolyak maradnak.) Az életrajzából tudható, hogy épp 45 éves.
Nagyon képzett-művelt és intelligens ember. Igen összeszedett, meggondolt és figyelmes, s minden pillanata érdemi. Szövege konkrét, tömör, világos. Stílusa szikár, pontos, a komoly, olykor komor, olykor kínos tartalmú szöveg keltette feszült hangulatot kedves viccelődéssel-humorizálással oldogatja.
Viselkedése természetes, egyszerű és laza (ebben valószínűleg a sportolói múltja segítségére van). Rendkívül közvetlen, barátságos, derűs, szelíd; kisugárzása bizalmat keltő és nagyon pozitív.
Saját életének eseteivel, saját tapasztalaival hitelesíti mondanivalóját. Állandóan mozog (minek szintén meg lehet az oka) — ezért van, hogy az összes fényképfelvételem sikerületlen.

Előadását — mely 75 percig tartott — pontosan kezdte s semennyi üresjárat sem volt benne.
Az április 19-i ismeretterjesztő-tanácsadó előadás megint (de nem csak) a párkapcsolatokról szólt, a kapcsolatok öt szakaszáról, öt állapotáról. Ennek tartalmáról nem írok — meghallgatható vagy szóról-szóra elolvasható az alábbi linken:

2011.04.19.

Ide egy régebben (a Mária Rádióban) hallott előadásából idézek, a beavatás (beavatódás, felnőtté válás) szellemi-tudati hatásait (következményeit) írom le:

Aki túlesett a beavatáson, az
— tudja, hogy az élet nehéz (és nem akarja ezt megváltoztatni);
— tudja, hogy meg fog halni (és így látja a veszteségeit is);
— tudja, hogy nem ő fontos;
— tudja, hogy nem ő irányit;
— tudja, hogy az élet nem róla szól.

Látni-e, hogy ezeket az igen tudományos esteket egy katolikus pap tartja? Igen. Legutóbbi estjének foglalata, a keresztény felfogás szellemében, ez volt:
Valakit nem szeretsz? — cselekedj érte!
Valaki nem rokonszenves? — legyél a javára!

Az est lezárásaképpen pedig elimádkoztuk a Miatyánkot.

Favirágzás

 

Délelőtt átmentem a szomszéd lakótelepre, a postára. Derült idő volt, s bár fújt a szél, a nap szépen sütött.

Az út gondozott, parkosított területen visz: üde-zöld pázsit, formás, egészséges fák és bokrok között.

A házak és a növények között haladva szembe találkoztam egy elbűvölő "fahölggyel":

Most van virág­zá­sa tel­jé­ben a japán­cseresznye.

Csodás rózsaszín szir­mok­kal dúsan meg­ra­kott, hatalmas koronájával méltóságteljesen pompázott a csendes, szép környezetben.

Pár lépés után teljes szépsége kibon­ta­ko­zott, minden ékessége megmutatkozott:

Japáncseresznye
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hazafelé fényképeszkedni kezdtem. Eltöltött a szelid, nyugodt növények békéje, frissessége és ereje.

A légkör körülöttük lecsendesítő és felvillanyozó egyszerre.

A fényképeket mobiltelefonnal készítettem.

Blogger vagyok ! (Tiszta kabaré ! 4. rész)

 

Ez nem én vagyok
(nekem nincs laptopom, hihihi).

 

A világ harmadik csodája - vagy az első? (Tiszta Kabaré ! 3. rész)

 

1. számítógép 2. automata mosógép 3. internet

Új gépem ( — mely első saját tulajdonú — ) jelentősen javítja a számítógépes ténykedésemet: sokkal gyorsabban, hatékonyabban és jobb minőségben tudok több feladatot elvégezni. Ez nem csak mennyiségi, hanem minőségi változást is jelent, de az életem a korábbihoz képest nem változott meg. A számítógép az életemet már sokkal korábban megváltoztatta ...
Bár mégis van valami, ami — úgy tűnik, nem is kicsit — megváltoztatja az életemet: életmódomat, szokásaimat, sőt, magamat is. EZ AZ INTERNET!

S ezt szintén ajándékba kaptam (egy másik hozzátartozómtól)!

H Á L Á S A N   K Ö S Z Ö N Ö M   A Z   A J Á N D É K O Z Ó N A K

A  L E H E T Ő S É G E T   A  Z   I N T E R N E T E Z É S R E !

Nos, engem maga a technika, maga a gép érdekel!

Az érdeklődésem legalább 25 évvel ezelőtt ébredt iránta; körülbelül az időben, hogy az otthonomba került egy Commodore 64-es modell.
Voltaképpen a gép működésének elve, elképesztő képességei, hasznosításának lehetőségei varázsoltak el s ejtenek rabul máig. Számomra csoda!
Ez volt s ez ma is az igazán vonzó nekem: felfedezni és elmélyedni abban, hogyan lehet, hogyan kell megvalósítani valamit számítógéppel?

A mindennapjaimba is hamar bevonult - rögtön a kezdetkor (ti. a számítógéppel való kapcsolatom kezdetekor). Jóformán nem tudtam használni, de máris számítógépkezelőnek jelentkeztem egy céghez. Talán az akkori általános hozzá nem értésnek (meg a kevés számú vetélytársnak) köszönhettem, hogy felvettek egy szovjet gyártmányú, többfelhasználós miniszámítógép mellé, operátornak. Menet közben (kevés segítséggel) próbáltam megérteni és megtanulni a számítástechnikát. Másfél évtizeddel később még egyszer adódott efféle munkám; az már személyi számítógép volt. Adatrögzítés, adatfeldolgozás volt a feladatom.

Itthoni életemben akkor vált mindennapossá a számítógép, amikor — immár saját hasznomra — "kézműveskedni" kezdtem vele: szórólapokat, plakátokat, névjegyeket, képeslapokat, könyvjelzőket szerkeszteni és nyomtatni. Ezeket magam "találom ki", sem mintám, sem segítségem nem volt s nincs ebben. (Ez hiúsult meg akkor, amikor használhatatlanná vált a mostanit megelőző gép.)

A számítástechnikai kezdő- és félhaladó tudásszint elérésében a nagyon jelentős segítséget a gyerekeim adták; ezt három fiamnak ezúton is megköszönöm!

Az intenzív napi használat, no meg az internettechnológia(!) aztán felkínálta a személyes ügyek-témák megvalósításának elektronikus lehetőségét: levelezés, csevegés, böngészés, kommentelés (meg lájkolás) és a legfőbb jó, a weblog!

( A "Blogger vagyok ! (Tiszta kabaré ! 4. rész)"

c. bejegyzésben olvashatni ezekről. )

Liszt és Budapest

MEGHÍVÓ 2011. március 29-én, kedden 15 órára
a Liszt Ferenc Emlékmúzeumba
(1064 Budapest VI., Vörösmarty u. 35.

Végül is tegnap jártam a Liszt Emlékmúzeumban; mindkét kiállítást megnéztem. Ezúttal kedvezőtlen a véleményem; komolyan csalódtam a várakozásaimban.

Sokkal tartalmasabbat, jelentősebbet és szebbet vártam!

A "Liszt és Budapest" című tárlatot inkább dokumentum-szemlének (vagy bemutatónak) nevezném. Mindjárt a kezdet meghökkentő: nehezen derül ki, hol is kezdődik a kiállítás? 
A — saj­ná­la­to­san kis­mé­re­tű — tár­lókban rep­ro­duk­ciók, fényképek, mű­sor­lapok, kották, ala­pí­tó és egyéb témájú okiratok, levelek, köny­vek, valamint dísz-, illetve használati tárgyak so­ka­sá­ga látható, túl­zsú­fol­tan. Magyarázó, illetve összekötő szöveg alig-alig van, feliratok pedig egyáltalán nin­cse­nek! Minden ismertetőszöveg nehezen olvasható: kisméretű, sárgás papíron apró betűkkel nnyomtatott (író­gé­pelt?) mondatok, melyek a témához tartozó egy-egy adatot jelölnek meg, szűkszavúan. Az egész kiállítást nehéz követni, áttekinteni, megérteni.
A feldolgozott anyag korántsem csak Budapesttel kapcsolatos, az esztétikum kevéssé tud érvényesülni s az sem szerencsés, hogy a látnivalók térben szét vannak szórva két emeleten. (A tájékozódás mindenképpen gondot jelent.)

Az említett nehézségek elterelik a figyelmet s akadályozzák a látni- (megismerni)valókban való elmélyedést! A kiállítást mind tartalmában, mind megjelenésében mérsékelten vonzónak találom, számomra kevéssé élvezhető volt.

A Liszt Ferenchez nagyon szorosan kapcsolódó s a nevét viselő Emlékmúzeum- és Kutatóközponthoz (Régi Zeneakadémia) pedig egyenesen méltatlannak gondolom!

Nagyon nagy kár, mert a téma — LISZT FERENC ÉS BUDAPEST KAPCSOLATA — csodálatos és sokkal-sokkal többet érdemel!!

A "Liszt és Budapest" című kiállítás 2011. március 18-tól 2012. március 21-ig tekinthető meg.

A másik a plakátkiállítás.

Mintha képeskönyvet nézegetnénk:
16 színes poszter (68x48 cm-esek) a lépcsőházban, a földszint és az I. emelet között. Liszt Ferenc életútja vázlatosan, képekkel illusztrálva. Az első és az utolsó tabló a mester munkásságát értékeli, a művész jelentőségét méltatja.
Ez az összefoglaló egészen világos, könnyen megérthető, (tanárosan) jól sikerült.
Én nem a folyosóra tenném!

LISZT ÉV
a Liszt Emlékmúzeumban
(A honlapon sok értékes információ található Liszt Ferencről!)

A Föld Órája

 

2011. március 26-án este 20.30-kor ismét lesz Föld Órája. A vi­lág legnagyobb önkéntes kör­nye­zet­védelmi ak­ci­ójának keretében 60 percre az egész bolygón elsötétülnek a metropolisok fényei, az ikonikus épületek és sok millió háztartás.http://www.foldoraja.hu/
"Budapest fényeit a Budai Vár Savoya-teraszáról fogjuk lekapcsolni, ahol mindenkit szeretettel várunk. A páratlan látvány mellett, amint sötétbe borulnak a hidak, a Parlament és a Duna-korzó, lesz remek zene és buli a várudvaron kongadobosokkal, tűzzsonglőrökkel, fényfestőkkel és fényküllős biciklisekkel.
Az idei év akciója már most rekordokat döntöget, a tavalyi számokat is meghaladta a jelenleg 131 csatlakozó ország.
1 nappal a globális villanyoltás előtt re­kordméretű részvételre szá­míthatunk 26-án, szom­baton, a Föld Órája alkalmából. Csatlakozott mind a hat kontinens, az összes G20 tagország, több ezer város, emblematikus épület és látványosság és több százmillió ember."

 

Keret kell/nem vagy mit szabad az ökörnek...?

 

Sokat bíbelődöm a blogommal: kedvelem a naplóírás (számítógépes) műfaját s a digitális, internetes világot. A blog külalakját is igyekszem az egyéniségemhez igazítani; ehhez meg kell változtatni az előre beállított, gyári megoldásokat. Sok mindent megváltoztattam már, de a következőbe - egyelőre - beletörött a bicskám:

A két oldalsávon (bár a posztokban is) a képek keretezve vannak, néhány kivétellel.

Egy idő után rájöttem, hogyan lehet megszüntetni a keretet, amikor nincs rá szükség. Jobboldalon, a Nietzsche-idézetnél (ez is kép) a forráskódban átírtam az értéket 0-ra s a keret eltünt.

A slideshownál (bal oldalon, "Blog-képek" cím alatt) hosszú ideje próbálgatom ugyanezt; hát ez sehogysem sikerül! A Blogger nem és nem engedi. Amit tudtam, átírtam, a stílus­de­fi­ní­ciót is meg­vál­toz­tat­tam - hiába. Bogarászom a kódot, nézegetem más blogok forrását, olvasgatom a különféle hozzászólásokat-tanácsokat itt-ott, a Blogger saját stíluslapjait, de eddig semmi nem használt.

Milyen lehetőség van még?