Carmen

Néhány hete sok keserűségem van a blogjaim miatt (egy másikat is nyitottam nemrégiben, de gyalázatos állapotban van, azért nem "dicsekedtem" még vele); a formázás (látvány) messze nem olyan, amilyet szeretnék. Tapasztalatom szerint a sablonok nagyon kötöttek, igen kevés változtatás lehetséges. Egyébként is többféle nyelven vannak kódolva, ezek közül legtöbbhöz egyáltalán nem értek.
Az internet-hozzáférésem sem kifogástalan, sokszor használhatatlan, mert rendkívül lassú.
S ami legalább ennyire szokta a hangulatomat befolyásolni, ha a rádiókban sem találok kedvemre való műsorokat. Pedig a múlt héten nagy öröm ért: újból hallgatható Budapesten a Magyar Katolikus Rádió! A napokban azonban az összes adón hiába próbálok újból és újból kedvemre való műsort találni.

— Legalább jó zenét hallgathatnék! — gondoltam, s ekkor eszembe jutott a talán legkedvesebb zenedarabom. Varázslatos hatással van rám, rendkívüli módon szeretem.

Nos, ennek a muzsikának a hallgatását nagyon ritkán engedem meg magamnak!
Hihetetlenül lenyűgöz, megindít és felkavar; oly erősen befolyásol, hogy nyugtalan és lehangolt leszek tőle; emiatt szándékosan kerülöm, nehogy zaklatott lelkiállapotba jussak. Ma délután végül mégiscsak rászántam magam a meghallgatására (hosszas töprengés után).

Nem próbálom szavakba foglalni ezt a zenét! Aki ismeri (és szereti) Bizet Carmenjét, annak segít elképzelni azt, amit ez a muzsika kifejez: a lángoló, sőt, vad szenvedélyt, a hihetetlen, rajongó odaadást, a mélységesen mély, kifinomult lecsendesedést, valamint a megdöbbentő és megrázó elmúlást!

Néhány napja (április 19-én) Budapesten járt a zeneszerző, Rogyion Scsesdrin, kinek jelenlétében a MÁV Szimfónikuszenekar (melynek állandó repertoárszáma ez a mű) előadta a Carmen-szvitet. Bő fél évvel ezelőtt szereztem erről a hangversenyről tudomást, s persze, feltétlenül jelen akartam lenni! Hosszas vívódás után letettem a tervemről — de most, hogy — több évi szünet után — újból meghallgattam ezt a káprázatos muzsikát, már sajnálom!

CD-lemezem egy koncert felvételét őrzi: a Moszkvai Nagyszínház Zenekarának 1967-es előadását (vezényelt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij).