Háttérben a budai Batthyány tér látképe szemből, a pesti Duna-partról. (Thaler Tamás fotója)

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Muzsika-szók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Muzsika-szók. Összes bejegyzés megjelenítése

Carmen

Néhány hete sok keserűségem van a blogjaim miatt (egy másikat is nyitottam nemrégiben, de gyalázatos állapotban van, azért nem "dicsekedtem" még vele); a formázás (látvány) messze nem olyan, amilyet szeretnék. Tapasztalatom szerint a sablonok nagyon kötöttek, igen kevés változtatás lehetséges. Egyébként is többféle nyelven vannak kódolva, ezek közül legtöbbhöz egyáltalán nem értek.
Az internet-hozzáférésem sem kifogástalan, sokszor használhatatlan, mert rendkívül lassú.
S ami legalább ennyire szokta a hangulatomat befolyásolni, ha a rádiókban sem találok kedvemre való műsorokat. Pedig a múlt héten nagy öröm ért: újból hallgatható Budapesten a Magyar Katolikus Rádió! A napokban azonban az összes adón hiába próbálok újból és újból kedvemre való műsort találni.

— Legalább jó zenét hallgathatnék! — gondoltam, s ekkor eszembe jutott a talán legkedvesebb zenedarabom. Varázslatos hatással van rám, rendkívüli módon szeretem.

Nos, ennek a muzsikának a hallgatását nagyon ritkán engedem meg magamnak!
Hihetetlenül lenyűgöz, megindít és felkavar; oly erősen befolyásol, hogy nyugtalan és lehangolt leszek tőle; emiatt szándékosan kerülöm, nehogy zaklatott lelkiállapotba jussak. Ma délután végül mégiscsak rászántam magam a meghallgatására (hosszas töprengés után).

Nem próbálom szavakba foglalni ezt a zenét! Aki ismeri (és szereti) Bizet Carmenjét, annak segít elképzelni azt, amit ez a muzsika kifejez: a lángoló, sőt, vad szenvedélyt, a hihetetlen, rajongó odaadást, a mélységesen mély, kifinomult lecsendesedést, valamint a megdöbbentő és megrázó elmúlást!

Néhány napja (április 19-én) Budapesten járt a zeneszerző, Rogyion Scsesdrin, kinek jelenlétében a MÁV Szimfónikuszenekar (melynek állandó repertoárszáma ez a mű) előadta a Carmen-szvitet. Bő fél évvel ezelőtt szereztem erről a hangversenyről tudomást, s persze, feltétlenül jelen akartam lenni! Hosszas vívódás után letettem a tervemről — de most, hogy — több évi szünet után — újból meghallgattam ezt a káprázatos muzsikát, már sajnálom!

CD-lemezem egy koncert felvételét őrzi: a Moszkvai Nagyszínház Zenekarának 1967-es előadását (vezényelt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij).

Opera és nemzet


Megnéztem-hallgattam a február 3-ai előadást a Magyar Nemzeti Galéria "A" épületének előadótermében - nagyon érdekes és értékes volt.

Idézem a Magyar Nemzeti Galéria honlapjának "Programnaptár" című oldalát:

2011. február 3., csütörtök 18.00
Szabadegyetemi előadás

A cigányzenétől a nemzeti operáig. A nemzeti zene a 19. században
S. Varga Pál irodalomtörténész, egyetemi tanár (Debreceni Egyetem) előadása

Helyszín: A épület, előadóterem
A szabadegyetemi előadásokon való részvétel ingyenes.


Az MNG honlapján olvasottakkal szemben az előadó Gombos László, az MTA Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa volt. (S. Varga Pál irodalomtörténész, egyetemi tanár (Debreceni Egyetem) a következő - február 24-ei - összejövetel előadója lesz az MNG-ben!)

Múlt héten (febr. 10-én) aztán elmentem a Zenetudományi Intézetbe (I. Táncsics M. U. 7.) is, ahol egy remek hangversenyt hallgathattam (KIRÁLY Csaba zongorázta el Erkel: Magyar tánc, Mozart:Ariák és Liszt:Liebestraume, Waldesrauschen, Mephisto Waltz no.1 c. műveit), majd - nagy örömömre - megnéztem az "Opera és nemzet - Emlékkiállítás Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóján" című nagyszerű kiállítást! Nagyon szép és igen gazdag a tárlat; a XIX. szd-i magyar zenei élet eseményei és személyiségei bemutatása mellett - ugyanúgy - a társművészetek pl. a színházművészet (e kettő sokáig majdnem ugyanaz volt!) fontos személyiségeiről, illetve a politikai élet szereplőiről (egészen az uralkodócsaládig) láthatók dokumentumok. Nagy élmény ez a kiállítás is!

A Nemzeti Színház (1840.)

Egy idézet a kiállítás 1. termét bemutató (az interneten olvasható) ismertetőszövegből:
"Sem a színház, sem az o-pera nem szenvedte meg a viharos évtizedeket, ellenkezőleg: mindkettő szerves részévé, tükrévé és alakítójává vált a korszak művelődés- és művészet-történetének."

MTA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeuma

Camille Saint-Saens: Bevezetés és rondo capriccioso hegedűre és zenekarra



Erre a hangversenyre a szokásosnál is szívesebben mentem el, mert Saint-Saens: "Bevezetés és rondó capriccioso hegedűre és zenekarra" szerepelt a műsoron. Ez a szenvedélyes, virtuóz és derűs mű nagy kedvencem, legfőképpem ezért választottam ki ezt az előadást. Szintén nagy örömmel számoltam volna be a hallottakról és látottakról, de ... beletörik a bicskám!

Fényképről végképp szó sem lehet: a mobilom nem tud belső térben elfogadható képet csinálni, mert mindig kevés a fény, vakum meg nincs.

Sok új információt kellene feldolgoznom - egyelőre nem sikerült. Pl. Vieuxtemps-ről és Ysayes-ről (tőle ráadásként játszott a szólista) jóformán nincs adat (magyarul) a neten. (Saját szakirodalmam szintén nincs róluk.) Vántus Istvánnal ugyanez a helyzet; pedig ő magyar!
Baráti Kristófot és a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokat megint nem lehet 1-2 mondattal elintézni, a helyszínről (MTA székház) nem is beszélve. Szóval, egyelőre nem tudtam megoldani a saját magamnak feladott leckét!

Van mégis egy "kis" kárpótlásom: az előző blogomban már irtam a Saint-Saens darabról. Előveszem hát azt a bejegyzést az archívból, íme:


BEVEZETÉS ÉS RONDO CAPRICCIOSO HEGEDŰRE ÉS ZENEKARRA


Vasárnap is, mint hétköznap reggeleken, kávézgatok s hallgatom a rádiót  .
Éppen híreket olvasnak azon az adón, ahol este hagytam a keresőgombot. Világválság, pénzromlás, fizetésképtelenség, elbocsátások, kereset-csökkenés, lövöldözés, késelés, robbantások ... – jóból is megárt a sok !!! (Jó hírek nincsenek is?!) Hallgassam ezt tovább ... vagy ...? Milyen műsor következik majd a hírek után - töprengek? Biztosan egy kellemes, szórakoztató vasárnapi!? Ja, tudom már: az adószakértő félóráját szokták ilyenkor sugározni. Ez aztán a kellemes vasárnap reggeli szórakozás! Hát azt mégsem!!
Mit hallgassak akkor?
Mit adnak itt? Politika! Mit adnak ott? Politika! Sőt, amott is! A Bartókra menjek? Most ahhoz sincs nagy kedvem, hisz jóformán csak azt hallgatom. De hát akkor mit lehet hallgatni?

Hirtelen beugrik: gyerünk a Magyar Katolikus Rádióra!

És a következő pillanattól már mindenről el is felejtkezem: elbűvölő, tündéri hegedűszó szárnyal-árad-örvénylik az éterben csodálatosan. Közben-közben megszólal a zenekar is, de a varázslatos, virtuóz hegedűhang ellenállhatatlanul visz-ragad-
sodor magával. Fülemet tágra nyitom, iszom magamba a csodálatos muzsikát, csak hallgatom, hallgatom...

Önkéntelenül felkiáltok: Végre egy "emberi hang"!

http://www.katolikusradio.hu/?m_id=5&m_op=&datum=2009-03-08
("2009. március 8., vasárnap, 7:00 = "A vasárnap muzsikusa", szerkesztő: Marton Árpád: Zubin Mehta dirigálja az Izraeli Filharmonikusokat, akik Camille Saint-Saens opus 28-as, Bevezetés és Rondo capricciosóját adják elő Maxim Vengerov brilliáns szólójával.")

Ma (2009. márc. 11.) megint Saint-Saens ragyogó művét hallgattam, most a "WikipédiA A szabad enciklopédia" internetes oldalán:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Saint-Sa%C3%ABns

Álomszép, tüneményes, megragadóan csodálatos!!!

Liszt! Minden tekintetben

Életút-kiállítás|Művészetek Palotája

2011. január 22. - május 31.
Előcsarnok


Liszt Ferenc 1856-ban

„Liszt nem egyszerűen hírhedett zenésze a világnak, akinek az emléke lassan, de biztosan elenyészik a hangokkal együtt, hanem jelenség. A maga idejében a leghíresebb magyar. Abban bízott, hogy zenéje a jövőbe vetett gerely, mely egy generációval később találja majd el a hallgatót. A mai hallgató mégis mintha azon igyekezne, hogy a múltba merengjen Lisztet hallgatva. Pedig Liszt bizonyos értelemben valóban a jövőben élt. ..."


Wilhelm von Kaulbach festménye

Folytatás: http://mupa.hu/program/eletut-kiallitas/2011-01-22_10-00

 

"Ich bin Ungar" (Liszt Ferenc)


1823. április végén a következő, német nyelvű plakátok jelentek meg Pest utcáin:



Tiszteletreméltó Közönség!
Magyar vagyok és nem ismerek nagyobb boldogságot, mint azt, hogy neveltetésem és taníttatásom első gyümölcseit Franciaországba és Angliába utazásom előtt, ragaszkodásom és hálám jeléül drága hazámnak bemutathassam. Ami még hiányzik érettségemből, azt kitartó szorgalommal igyekszem megszerezni és egyszer talán abba a szerencsés helyzetbe jutok, hogy én is drága hazám díszeinek egyikévé lehetek.
LISZT FERENC


dr. Nádor Tamás: LISZT FERENC életének krónikája (Zeneműkiadó, Bp., 1977.)

 

Megkezdődött a nemzetközi Liszt Ferenc-év!

2011 januárja az UNESCO világtanácsa által kiemelt nemzetközi évfordulónak nyilvánított Liszt-év kezdete:

Az  UNESCO a szervezet magyar bizottságának javaslatára két évvel ezelőtti közgyűlésén 2011-et nemzetközi  LISZT-ÉV -nek nyilvánította!


200 ÉVE, 1811. OKTÓBER 22-ÉN született LISZT FERENC.





http://liszt-2011.hu/hu/bekoszonto

 

MÜPA

 

Szerda (dec. 01.) este hangversenyen voltam a MÜPA-ban: a Zug­lói Fil­har­mo­nikusok ját­szo­ttak, Kocsis Zoltán vezé­nyelt.

A program Bartók: Táncszvit és Cantata profana, illetve Csaj­kov­szkij: V. szim­fó­nia volt.

Ez az est egy bérletsorozat 3. előadása volt; nekem nincs bérletem, csak erre az estére vettem jegyet. Épp ezért okozott nagy örömöt, hogy - teljesen véletlenül - igen kedves ismerőseim mellé kerültem szóló jegyemmel (nekik bérletük van azokra a székekre); az ő társaságuk nagyban fokozta jó hangulatomat és kellemes várakozásaimat!

Ám ezen az estén mégsem sikerült elragadtatott hangulatba kerülnöm s főleg ezt akarom elmondani ebben a bejegyzésben:

A III. emeleti erkélyen ültem, ami kissé rémisztő volt számomra (majdnem féltem, hogy leesek) - mintha egy többemeletes ház tetején lettem volna, valahogy úgy, ahogy a képen látszik a járda a parkban. (Persze, ez volt a legolcsóbb jegy!)

Minden és mindenki termé­szet­el­le­nesen aprónak látszott; ez na­gyon szokat­lan volt más hangversenye­ken szer­zett ta­pasz­tala­taimh­oz ké­pest. E­gész este bi­zony­ta­lan­nak é­rez­tem az e­gyen­sú­lyo­mat (ami za­vart, igen kel­le­met­len volt).

Rögtön ezután jött a másik kellemetlenség: fülsértően hangos volt minden számomra! Ez különösen ahhoz képest volt furcsa élmény, hogy - mint említettem -, rendkívüli távolságban voltam az előadóktól! Egész este azon morfondíroztam, hogy esetleg rosszul hangolták az akusztikát (tudtommal a Művészetek Palotája nagytermében erre van mód)?!

A zenei élmény - lehet, hogy az említett kellemetlenségek miatt - ezúttal nem ragadt magával: úgy tűnt, a karmester elsősorban rutinból oldotta meg a feladatokat, illetve a "Cantata profana"-t nem sajátította el eléggé. (A Csajkovszkij-művet pedig kissé kontrasztosnak éreztem a Bartók-darabok UTÁN!)

Szép élményem azért volt: a szünetben kimentem a tetőteraszra, s onnan ilyennek láttam a Nemzeti Szinház "hátát".

(Fényképezőgéppel működve igazi jó képet lehetne ide rakni, ám ez mobiltelefonnal készült.)

 

HINDEMITH, BRUCKNER ÉS A MÁV SZIMFÓNIKUSOK

 




 

 

 


A MÁV Szimfónikus Zenekar hangversenyét hallgattam tegnap - káprázatos volt!

Műsoron
1. Paul Hindemith: Der Schwanendreher c. versenyműve brácsára és kamarazenekarra (a brácsaszólót Roberto Diaz Amerikában élő művész játszotta) és
2. Anton Bruckner: IX. szimfónia volt.
Vezényelt: Kesselyák Gergely.

Mind a karmester, mind a szólista, mind a zenekar minden tagja bravúrosan muzsikált, az est minden perce lenyűgöző volt!

Köszönet a megbabonázó élményért!

 

A MAGYAR OPERA APOSTOLA


200 ÉVE SZÜLETETT ERKEL FERENC
(1810. november 7. - 1893. június 15.)

Györgyi Alajos festménye


Erkelről, a magyar Himnusz zeneszerzőjéről, nemzeti operakultúránk megteremtőjéről kevés információ és rengeteg tévhit él a köztudatban.
Zeneszerzőként Széchenyi útját járta: egyszemélyes intézményként építette-alapozta a zenei életet.
Nyolc operát írt - a semmiből teremtette meg a romantikus magyar opera műfaját. Zeneszerzői tevékenysége mellett hazánk legjobb karmestere és európai színvonalú zongoraművész is volt.
1853-ban a Filharmóniai Társaság nevű szimfónikus zenekart - melynek jogutódja a mai napig működik - ő alapította. 1875-ben a Zeneakadémia ugyancsak az ő támogatásával alakult meg.
Az Operaház megépítése nem kis részben Erkel Ferencnek köszönhető - nem véletlen, hogy szobrát még életében elhelyezték az épület homlokzatán.
Tíz gyermeket nevelt fel, közülök négyen saját jogon bekerültek a zenei lexikonokba.

(A "Mértékadó" c. keresztény szellemiségű kétheti rádió- és televízió-műsorújság 2010. október 11-24-i száma nyomán.)

 

"SZERÉNYSÉGEM"


Nyitott templomok éjszakája, 2010. szept. 18.
a Szent Anna és a Szent Ferenc sebei templomokban.


A Batthyány téri Szent Anna templom honlapján, a "Képes krónika" linken, a fenti címmel találhatók az akkor készült fényképek. (Az összes kép Thaler Tamás felvétele.)

Az új profilképem is akkor készült:



(az IMG_1843 sz. kép részleteként)