Szerda (dec. 01.) este hangversenyen voltam a MÜPA-ban: a Zuglói Filharmonikusok játszottak, Kocsis Zoltán vezényelt.
A program Bartók: Táncszvit és Cantata profana, illetve Csajkovszkij: V. szimfónia volt.
Ez az est egy bérletsorozat 3. előadása volt; nekem nincs bérletem, csak erre az estére vettem jegyet. Épp ezért okozott nagy örömöt, hogy - teljesen véletlenül - igen kedves ismerőseim mellé kerültem szóló jegyemmel (nekik bérletük van azokra a székekre); az ő társaságuk nagyban fokozta jó hangulatomat és kellemes várakozásaimat!
Ám ezen az estén mégsem sikerült elragadtatott hangulatba kerülnöm s főleg ezt akarom elmondani ebben a bejegyzésben:
A III. emeleti erkélyen ültem, ami kissé rémisztő volt számomra (majdnem féltem, hogy leesek) - mintha egy többemeletes ház tetején lettem volna, valahogy úgy, ahogy a képen látszik a járda a parkban. (Persze, ez volt a legolcsóbb jegy!)
Minden és mindenki természetellenesen aprónak látszott; ez nagyon szokatlan volt más hangversenyeken szerzett tapasztalataimhoz képest. Egész este bizonytalannak éreztem az egyensúlyomat (ami zavart, igen kellemetlen volt).
Rögtön ezután jött a másik kellemetlenség:
fülsértően hangos volt minden számomra! Ez különösen ahhoz képest volt furcsa élmény, hogy - mint említettem -, rendkívüli távolságban voltam az előadóktól! Egész este azon morfondíroztam, hogy esetleg rosszul hangolták az akusztikát (tudtommal a Művészetek Palotája nagytermében erre van mód)?!
A zenei élmény - lehet, hogy az említett kellemetlenségek miatt - ezúttal nem ragadt magával: úgy tűnt, a karmester elsősorban rutinból oldotta meg a feladatokat, illetve a "Cantata profana"-t nem sajátította el eléggé. (A Csajkovszkij-művet pedig kissé kontrasztosnak éreztem a Bartók-darabok UTÁN!)
Szép élményem azért volt: a szünetben kimentem a tetőteraszra, s onnan ilyennek láttam a Nemzeti Szinház "hátát".
(Fényképezőgéppel működve igazi jó képet lehetne ide rakni, ám ez mobiltelefonnal készült.)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése