Nélkülem is így lett volna —
Hajt az eper, hajt a málna,
hajt a rózsa, reggelente
madárszó, és csönd delente,
nlkülem is majd kerül, ki
le szokott a fűbe dűlni,
nézni szokta, hogy az ágak
— fürge ollók — egyre vágnak,
tájat, eget nyírogatnak,
hadonásznak, tapogatnak.
Nem lesz semminek se híja,
sorsom a Sors, ha leírja.
S ahová meg megyek innen,
az a mérleg ott se billen:
porszem száll a serpenyőbe,
hát hogy is moccanna tőle?
Kortárs, 1978. 8. szám
"Szűnjék meg a "líra" szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni.
Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből."
Cs. Gy. Pécs, 1977. május
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése